Csípő-medence

csípő-medenceMedence-SI ízület:

A medencegyűrűt alkotó csípőlapátok hátul a keresztcsonttal ízesülve kapcsolódnak a gerinchez. Ezt a kapcsolódási pontot hívjuk SI (sacroiliacalis) ízületnek. A teljes törzs súlya a keresztcsonton keresztül tevődik át a medencére és az alsó végtagokra. Ezáltal nagyon fontos ennek az ízületnek a stabilitása és a megfelelő működése. Egy feszes ízületről van szó, komoly szalagrendszerrel, ez adja az ízület stabilitását. A keresztcsont előre- illetve hátrabillenő mozgásával (nutáció-kontranutáció) követi a medence mozgását, így fontos szerepet játszik például egy ülésből történő felállásnál is. Ha ez a kapcsolat nem megfelelően működik, komoly deréktáji és keresztcsonti panaszokat okozhat, kisugárzó tünetekkel, izomfeszüléssel. Okozhatja a keresztcsont nem megfelelő mozgása, vagy a medencegyűrűt alkotó csípőlapátok rossz helyzete (pl.:rotációja). Ha jobban összepréselődnek, vagy éppen ellenkezőleg, eltávolodnak egymástól az ízületi felszínek (jelen esetben a keresztcsont és a csípőlapát hátsó keresztcsonttal ízesülő felszíne) az is panaszok kialakulásához vezethet.

Ha ilyen keresztcsonti, vagy deréktáji panaszokkal küzdünk, érdemes felkeresni egy ortopéd, vagy reumatológus szakorvost, aki a megfelelő képalkotó vizsgálatok alapján megfelelő diagnózist adhat a problémánk hátteréről. Amennyiben az SI ízület okozza a panaszainkat, érdemes egy gyógytornász szakember felkeresése, aki az alapos betegvizsgálatot, mozgásvizsgálatot követően hatékony mozgásterápiát alakíthat ki a számunkra.

Coxarthrosis:hip-osteoarthritis

Csípő ízületi kopást jelent,  amikor az ízületi felszínek porcfelszíne megritkul, elkopik, vagy teljesen el is tűnik. Ilyenkor a terhelés közben, például , amikor járunk, teljes testsúlyterheléssel a “védőréteg” nélkül maradt csontfelszínek egymáshoz feszülnek, ami fájdalmat okoz. Változó a fájdalom mértéke, mivel nem minden mozdulatnál érintkeznek ugyanúgy az ízületi felszínek egymáshoz és a kopás mértéke is változó lehet, így kezdetben bizonyos mozdulatok okoznak csak panaszt, majd később, a kopás súlyosabb fázisainál a fájdalmas mozgások iránya bővül. Tapasztalat, hogy minél fájdalmasabb az ízület mozgatása, a betegek annál kevésbé használják az alsó végtagjukat, egyre kisebb mozgástartományban mozognak, így a kopáshoz hozzájárul még az izmok rövidülése is. Továbbá az adott oldal tehermentesítése a másik oldal túlterhelését is eredményezheti, az ellen oldali láb tárd-, illetve csípő fájdalmát okozva. A megváltozott járáskép további derék- és térd panaszokat okozhat azonos oldalon és ellen oldalon is, így mindenképp nagy szükség van a megfelelő mozgásterápiára, a további problémák elkerülése érdekében.

Feladat:

Minél hamarabb meg kell kezdeni a célzott izomerősítést, ha már kialakult a mozgástartomány csökkenése is, akkor a mobilizáló gyakorlatokra is nagy hangsúlyt kell fektetnünk. A mobilizáló gyakorlatok hatására, lazulhatnak az izmok, ezáltal könnyebben kivitelezhetőek lesznek a mozgások, tehermentesítve megéreztethetjük a beteggel a teljes mozgástartományát az ízületének, és megtaníthatjuk a szimmetrikus csípő- és medence mozgásokat. Az izomerősítő gyakorlatokkal pedig, levehetjük a terhelést a kopott ízületi felszínekről, szimmetrikus járásmintát alakíthatunk ki, csökkentve- vagy teljesen megszüntetve a kompenzáló mozgásokat megelőzve a további panaszokat.

Amennyiben a csípő ízület kopása olyan nagymértékű, hogy a beteg képtelen bármely kezelés hatására panaszmentes állapotot elérni, illetve a mozgásai csak komolya fájdalmak mellett kivitelezhetőek, műtéti indikációról beszélünk, szükségessé válik a csípő protézis.

 

Csípő TEP:

Csípő protézis ( TEP: total endoprotesis ). Amikor a műtét nélkülözhetetlenné válik, 2 féle protézisről beszélhetünk. Az egyik amikor cementes protézist ültetnek be, ez azonnal stabil és rögtön terhelhető, míg a cement nélküli protézis “csak” mozgás stabil, ezért a teljes terhelési fázist később kezdhetjük el. Protézis beültetésnél a combcsont fejet és az ízületi vápát alkotó medence területet javítják- illetve pótolják ki. Mindkét protézisnél igaz, hogy a műtétet követő védelmi fázisokban kerülnünk kell bizonyos mozgásokat. Fontos egy gyógytornász segítsége, aki megtanítja a megfelelő tornát és annak pontos kivitelezését, felhívja a figyelmet a tiltott mozgásokra és figyelmeztet a különböző helyzetekre, amik problémát okozhatnak.

Feladat:

Nagy hangsúlyt kell fektetni a mozgástartomány visszanyerésére, az izomerősítő gyakorlatokra és a megfelelő járásgyakorlatokra. Mivel csípő protézissel együtt is számos sport végezhető, így erre is fel kell készítenünk a csípő körüli izmokat, instabil gyakorlatokkal, törzsstabilizációs tréninggel és sportspecifikus gyakorlatokkal!

Bechterew-kór:

Amit Spondylitis ankylopoetica-nak is hívnak, mozgásszervi tekintetben a szalagrendszer és az ízületek elmeszedésével járó gyulladásos autoimmun betegség. Jellegzetes terület, ahol a betegség először felbukkan, az SI ízület, a deréktájék és a csípő ízületek. A betegség prognózisától függően változó a kimenetele, de legrosszabb helyzetben a teljes gerinc elmerevedésével, ezáltal botgerinc kialakulásával járhat. Kezdetben főként éjjeli-hajnali fájdalom jelenik meg változó erősséggel, ami mozgásra enyhül. Jellemző még a gyulladásos folyamatok belobbanása illetve enyhülése, ez még nehezebbé teszi ennek a kórképnek a kezelését, mivel a beteg a fájdalom jelentkezésekor nem szívesen kezd el mozogni, pedig sok esetben ez okozhatná az enyhülést. Az ízületek elmerevedésén kívül, a mellkasi mozgások csökkenése, fáradékonyság, étvágytalanság és a szivárványhártya gyulladása is jellemzőek ennél a kórképnél.

Feladat:

Minél több mozgást kell beiktatni a beteg életébe, gyógytornász segítségével meg kell tanulnia a problémás területek megfelelő mobilizálását, illetve a fájdalmas időszakban mik legyen a legfontosabb gyakorlatok, amiket mindenképp el kell végeznünk és mik azok, amiket kihagyhatunk, hogy ezzel se fokozzuk a panaszokat. Izomerősítésre és stabilizációs tréningre is nagy szükség van, hiszen minden ízületet érintő problémánál sokat segíthetnek izmaink, ha jó állapotban vannak és ezáltal le tudják venni a  terhelést az amúgy is rossz állapotú ízületeinkről. Ki kell egészíteni a mozgásprogramot prevenciós jellegű légzésterápiával is, minél hosszabb ideig megtartva ezzel a mellhasfal rugalmasságát, csökkentve a légzési nehézségek mozgásszervi alapon való kialakulását.

Comments are closed